Fertő-tó
A Fertő-tó a Magyarország és Ausztria között húzódó határon keresztül terül el a két ország területén. A Fertő-tó területének jelenleg több mint háromnegyede Ausztriában helyezkedik el. Habár a tó magyar része sokkal kisebb, kulturtájként egyedi volta tagadhatatlan. Fontosabb ennél azonban, hogy a Fertő-tavat olyan természeti egységnek tekinthetjük, amelyre nincs nagy hatással a földrajzi megosztottság. A tó, amely hidrológiai kapcsolatban van a Dunával, a legnagyobb sóstó Európában, felülete 309 négyzetkilométer.
Ausztriában a kulturális tájegység magában foglalja a Neusiedler See-Seewinkel Ramsar területet, egy olyan vízivilágot, amelyet az UNESCO bioszféra tartaléknak tekint. A tó ausztriai nyugati partján található Rust szabad város, ami szintén műemléki védelem alatt áll. A Fertővidék Magyarországon a teljes Fertő-Hansági Nemzeti Park tájegységére, a fertőrákosi településközpontra, valamint a korábbi Nagycenki Kastély, valamint az Esterházy Kastély történelmi területére utal.

A Fertő terület geológiai és geomorfológiai érdekességek egyedülálló változatosságát tárja elénk. Nem csak az országhatár osztja ketté, hanem számos részre osztják a klimatikus határok. Egy viszonylag kicsiny területen belül rendkívüli módon változatos állat- és növényvilágot lehet találni, tekintettel arra, hogy van itt kontinentális alföldi sztyeppei tó, a szub-mediterrán dombok és a szub-alpin hegyek, valamint magashegységek. Ezek az eltérő klimatikus feltételek gazdag - amelyek Európában egyedülálló - természeti jellegzetességeket hoztak létre.

A talaj és víz sótartalma egy másik olyan elem, amelyik hozzájárul a Fertő-tó és a környező tájegység biológiai sokféleségéhez. A sósvízi élőhelyeket egész Európában a tenger közelében lehet megtalálni, ugyanakkor kontinentális sósvizek csak Európa keleti részén és a Kárpát-medencében találhatók. A Fertő-vidék legsajátságosabb tulajdonsága mindazonáltal a náddal borított nagy felszín, a kb. 80 sós halastó, és a dombvidéki szőlők, ugyanis a területet hosszú időre visszatekintő bortermelési hagyományok jellemzik. Egy másik megkülönböztető jellegzetessége a Fertő-tónak a sekélysége. Tekintettel arra, hogy a vízhőmérséklet viszonylag gyorsan követi a levegő hőmérsékletét és nyáron a vízhőmérséklet akár 30 fokra is felmehet.

A Fertő-tó a legnyugatabbra eső sztyeppei tó Eurázsiában és a tó környezetében élő lakosság múltbeli és jelenlegi etnikai összetétele németek, szlávok, horvátok és finnugor altáji eredetű népek ugyanolyan sokféleséget mutat, mint az állat- és növényvilág. A terület további lakói a kelták és később a rómaiak. 1900-ban egy gyógyfürdő maradványaira és egy rómaiak által használt forrásra leltek Marcus Aurelius (161-180) idejéből a Fertő tó déli vidékén. Fertőrákoson két római villa romjait tárták fel. 433-434 körül a Római Birodalmat elüldözték a területről a hunok.
A középkor folyamán városok és falvak hálózata alakult ki, ide értve az osztrák oldalon Rustot, valamint Fertőrákost, Balfot, Hidegséget, Fertőbozt és Hegykövet. A tavat ma is többnyire középkori eredetű települések veszik körül. A fertődi Esterházy és a nagycenki Széchenyi Kastély és kertek rendkívüli értéket és jelentőséget képviselnek e kulturális tájegységben.