Közép - Európa legnagyobb tava az 596 km2 területű Balaton. A tó 77 km hosszú, átlagos mélysége 3 méter, legmélyebb a Tihanyi - félszigetnél, itt 12 méternyi. A tó
szélessége átlagosan 5 - 6 km. A szervezett víziközlekedés a XIX. sz-ban indult meg, amely azóta óriási fejlődésen ment keresztül. Több mint 25 menetrendszerű személyhajó és kompok segítik az utazóközönség zökkenomentes közlekedését, az üdülővendégek kikapcsolódását pedig sétamotorosok, sétavitorlások biztosítják.
A legrövidebb távolság Tihanyrév - Szántódrév között, 1450 méter. A komp átkelési ideje 7 perc. A leghosszabb útvonal Balatonkenese - Keszthely között 77 km.
A Balaton tava környezetéhez viszonyítva nagyon fiatal képződmény, az utolsó jégkor végén, alig 20.000 éve keletkezett. A ma 595 km2 területű, 1,8 km3 térfogatú tó középvízállása 104,5 m Adria feletti magasságban van. 1863 előtt a vízszint magassága az éghajlat függvénye volt. A kezdeti magas vízállás idején területe elérhette a 900-950 km2-t, az átmeneti kőkor (Kr. e.12.000-6.000) végére viszont a meleg, csapadékszegény időjárás hatására még a nyílt víztükör is eltünhetett, a tó medencéje nádas mocsárrá változott. A későbbi korokban nem mutatható ki ilyen nagyarányú vízszintingadozás. Régészeti adatok bizonyítják, hogy a római kor első felében és a késő népvándorláskorban alacsony vízállással számolhatunk, míg a XIll. században elkezdődött klímaváltozás következtében az éghajlat hűvösebb és csapadékosabb lett, így a vízszint fokozatosan emelkedett. A törökkorban, - az ú. n. európai kis jégkor idején - a mainál már lényegesen magasabb volt a víz szintje. Az 1783-ban kiadott I. katonai felmérés is 108 m Adria feletti magasságra utal. A XIX század elején megkezdett vízrendezési munkálatok, majd az 1830-as évek tartós szárazsága következtében a század közepére a mainál alacsonyabb vízszint alakult ki. Ez tette lehetővé, hogy 1839-ben a fenékpusztai földnyelv végén megépítsék a hidat, amely Zala és Somogy megyét kötötte össze. A Balaton idegenforgalma szempontjából oly fontos Déli vasút (1861) biztonsága érdekében 1863-ban készült el a Sió-zsilip, azóta állandósult a vízszint. 1846. szeptember 21-én, Széchenyi István születésnapján indult útjára a Balaton első hajója a Kisfaludy gőzös. A Balatoni Gőzhajózási Részvénytársaság megalakulása után az újpesti hajógyárban készítettek egy lapátkerekes gőzhajót, amelyet Kelénnek kereszteltek. E két hajó jelentette a balatoni hajózás kezdetét. Május 1. és szeptember 30. között viharjelző szolgálat működik a partokon. A narancssárga fénnyel villogó jelzőberendezések két fokozatban jelzik a szél erősségét. Hivatalos megfogalmazás szerint 30 villogás/perc - sárga-fehér - 40-60 km erősségű szelet, a 60 villogás/perc - piros-fehér - 60 km/óránál erősebb szelet jelez. (Köznyelven ez azt jelenti, hogy ha gyorsan villog a narancssárga jelzőfény, akkor vihar várható.) Viharjelzés esetén a kisebb hajóknak, vitorlásoknak, szörfösöknek azonnal kikötőbe kell térniük. A nagyobb hajók is csak saját felelősségükre tartózkodhatnak a tavon. A Balatonon motorcsónak használata tilos. A vitorlás hajók segédmotorjukat csak a kikötőből való ki- és behajózáskor, valamint veszély esetén használhatják. A tó a horgászok számára is kitűnő lehetőségeket biztosít. Horgászati tilalom általában április közepétől, május közepéig van. Horgászengedély a nagyobb szállodákban és utazási irodákban váltható. Több, mint ötvenféle hal található a tóban, melyek közül a legismertebbek a süllő, a kősüllő, a ponty, az amur, a balin, a csuka és a harcsa. Ezekre mérethatár van érvényben, melyről az engedély kiváltásakor tájékoztatják a horgászt. A hatvanas-hetvenes években angolnát és fehér busát is telepítettek a tóba. Hideg teleken a balatoni jég átlagos vastagsága tíz-húsz centiméter. A Balatont télen is szeretők számára nem ismeretlen jelenség a rianás, a jég nagy durranásokkal megrepedezik. A repedések nyomán nyíltvízi csatornák jönnek létre. A balatoni nádat télen aratják. A jól karbantartott nádas ökológiai szempontból nélkülözhetetlen a tó öntisztulási folyamatában. Ezen kívül vízimadaraink fészkelőhelye, a balatoni halak ívóhelye, tehát egy optimális nádassal borított vízfelület kialakítása mindenképpen szükséges.