December 9. kedd délután. Üzenet S. Csabi horgászcimborámtól: ,,Este akarok egyet pecázni. Ajánlj valami jót." Persze több sem kellett, rögtön megragadtam az alkalmat, hogy én is pecázhassak. Felhívtam, egyeztettünk. 16.30 -kor a házunk előtt. Már sötétben indultunk, azaz indultunk volna, ha K. Tamásnak nem éppen akkor jut eszébe, hogy Ő is eljönne. 17 óra lett mire elindultunk. Nem volt könnyű kitalálni, hogy hova menjünk, mert pergetni készültünk és ugyebár azt nem lehet 3 embernek egy kövezésen (még 2-nek sem). Éppen ezért esett a választásunk a várostól nem messze, egy körülbelül 20 percre levő dunai kőre. Itt kényelmesen elfér több horgász is és minden évben szokott szép süllőket adni. Nagyon bíztunk a fogásban, mert én előző pénteken 8 db süllőt és egy kövest fogtam Rapalával és Mann's gumihallal. Igaz nem voltak valami hatalmasak, úgy 36-tól 44-ig, de nagy élményt nyújtott így Mikulás előtt egy nappal. Azóta 3,5 °C fokot hűlt a víz, ami miatt nagyon bíztam egy jobb fogásban. Estére bőven fagyott. 17.30 volt mire kiértünk a kőre, ami egyébként is körülményes sötétben, mikor a lecsapódott pára ráfagy a kövekre és ha mindez még nem lenne elég, az alacsony vízállás miatt a kövezés alja szinte mindenütt omlik. Sikerült sérülésmentesen mindenkinek elfoglalni az általa jónak vélt helyet. Én a spicc alatt helyezkedtem el. Enyhe déli szél fújt, mint mostanában mindig. Kicsit haboztam, hogy mivel kezdjek: Rapala vagy Mann's. Végül is a Rapala mellett döntöttem. Talán azért, mert az elmúlt hetekben szinte csak ezzel fogtam. Elsőnek egy SR-9 S-t raktam fel, mert a hirtelen hűlés miatt a mélyebb rétegekben sejtettem a süllőket (novemberben szinte csak a 7 cm-es változattal fogtam). Már az első dobásoknál éreztem, hogy lennie kell valaminek, ezért nagyon koncentráltam egy gyenge koppintásra vagy ránehezedésre. Próbáltam mindig a köveken "kopogtatni" a wobblert vagy legalább is közvetlen felette húzni. Eltelt az első fél óra, mikor úgy döntöttem, hogy feljebb állok. Hátha. Csendben, lámpa nélkül megközelítettem a spiccet, ahogy azt nyáron is szoktam mikor a víztetőn rabolnak a süllők. Tamás mondta erre: "Adjuk meg a módját!" Hát én megadtam, nehogy ezen múljon. Elkezdtem dobálni. Nagyon jól tudtam vezetni a 9-est, végig éreztem, ahogy meg-megakadva végig jön a kő szélén. Nem is kellett sokáig várni a kapásra, talán az ötödik dobásra éreztem egy lomha elnehezülést. Rögtön behúztam egy jó nagyot - ahogy azt kell. Először lomhán, majd egyre erőteljesebben indult lefele. Hirtelen harcsára gyanakodtam, mert nagyon lomha volt (semmi fejrázás) és itt december- január tájékán szoktunk harcsát akasztani gumihallal. Nem akart feljebb jönni, már-már kezdtem biztos lenni benne, hogy harcsa lesz mikor megjelent tőlem körülbelül 4 méterre. Mozdulatlan, fehér teste szinte világított a holdfényben. A hátsó horog teljesen átütötte a száját, alig bírtam kiszedni belőle. Csendben bilincsre raktam és folytattam volna a pecát, ha Tamás nem jelent volna meg rögtön (ezek szerint nem voltam elég csendben), hogy oda állhat-e mellém. Így én odébb álltam, mert nem szeretem, ha közvetlen közelemben más is dobál. Közben odaért Csabi is, aki tőlem lejjebb egy kis sáncot vallatott eredménytelenül. Váltottunk pár szót, majd felém állt úgy, hogy mindketten kényelmesen tudtunk dobálni. Alig telt el 10-20 perc, suhintásra lettem figyelmes majd megnyekkent Csaba orsója - aztán csönd. Miután befejeztem a horgászást, érdeklődtem, hogy mi volt. Akasztott egy süllőt, de az pár rúgás és fejrázás után tovább állt.

Lassan összepakoltunk, mérlegeltünk, fényképezkedtünk és elindultunk haza fele. Sajnos Csaba és Tamás - bár tapasztalt pergetők- üres kézzel ballagtak mellettem a kocsi fele. Ennek ellenére jó kedvvel és az ilyenkor elmaradhatatlan megjegyzéseikkel - amik persze engem és a halamat kritizálták - tértünk vissza a kocsihoz.

Jó volt!

Eredmény: 72 cm 5,5 kg

Felszerelés:

Bot: Daiwa Salmon

Orsó: Quantum Crypton

Zsinor: 0,19 Power Pro

Vass Csaba