Nagyon
hideg reggelen érkeztünk a Tisza-tó-ra.(1.kép)
A kocsiból alig akartunk kiszállni mivel fincsi meleg
volt bent. Erõtt vettünk magunkon és kezdtünk
cuccolni. Még szernecse, hogy hoztunk magunkkal szánkót,
megpakoltuk és nekiindultunk a zord és jeges vidéknek.
Olyan fél órai szánkózás után
érkeztünk meg a kiszemelt helyre. Ma ismét hárman
jöttünk, nekünk ez a megszokott. Édesapám,
Karesz és én. Míg a fater próbált
tûzet rakni addig mi fejszét és csákányt
ragadva nekiláttunk léket vágni. A jég vastagsága
elérte a 15-20 cm-t is.
Nehezen de vágtunk egy pár lyukat. Felcsaliztuk az
otthonról hozott kárászokat és beraktuk
õket a lékbe.
Mi továbbmentünk, kevés volt a lék így
még vágtunk
négyet. Most már hat lékrõl vártuk
a halakat. Sikerült
a tûzet is meggyújtani és odakucorogtunk a tûz
mellé.
Nagyon hideg volt, és kitartóan fújt a jeges szél.
Elérkezett a reggeli ideje. A kosárban minden meg volt
fagyva, csak a termosz tartotta még melegen a teát.
Bevágtuk a reggelinek szánt szalámis kenyeret és
vártuk
a kapást. Tíz órakor a fater egyik úszója
eltûnt. Nagy nyugalommal lépkedett a lék felé,
mondván úgy is meglesz. Az elsõ hala egy másfeles
csuka volt. Vágtunk gyorsan még egy nagyobb léket
és kipányváztuk a halat. Gyerünk vissza a
tûz mellé, csak ott lehet bírni. Ahogy visszaértünk
Karesz úszója is eltünt. Õ már nem
az a nyugodt természet, szaladt a botja felé. Megmarkolta,
majd egy kis idõ után bevágott és érezte
nem kis valakivel van dolga. Segítségére siettem.
Láttam, hogy nagyon küzd vele, feljön-lemegy. Megragadtam
a tarkójánál és kiemeltem a jégre.
Egy kicsit elhültem mikor megláttam a nagyságát.
Karesz adrenalin szintje az egekbe szökött. Mérés
után kiderült a hal 7,8 kg volt. Karesz eddigi legnagyobb
csukája.(2.kép) Óvatosan kipányváztuk
és vérszemet kapva
vártuk a következõ kapást. Az idõ 11
óra. Még semmi nem
történt a nagy esemény óta. Hogy egy kicsit
mozogjak
elmentem sétálni meg fotózni egyet. Sajnáltam
a fotógépet
elõvenni de hála az égnek nem fagyott meg. Így
sikerült
egy pár nagyon jó képet készítenem
amit a
meg is lehet nézni. Ahogy visszaértem már volt
egy újabb
hala a faternek, de az sem volt nagyobb másfél kilónál.
A felszereléseimet újracsaliztam, mivel már a kárászok
is
majd megfagytak. Ebéd, és a forró tea után
még kb. 2
óráig semmi nem történt, aztán Karesznak
megint sikerült egy kapást kicsikarnia.
Most már nyugodtabban szaladt a készségéhez,
már fogott egy kapitális csukát.
Ahogy odaért megmozdult a bot is, vitte a hal befelé.
Bevágott egyet és már mutatta is a kiló
körüli csukeszt. Ilyen nem lehet, hogy én semmit ne
fogjak a mai
napon. Elmélkedtem, mit csinálhatok rosszul, de rájöttem
a szernecse ma elkerül.
Újabb kapás a fater botján, újabb másfeles
csuka. Az idõ már négy óra körül
járt, kezdett sötétedni. Elkezdtünk pakolni
itt már nem lesz több kapás a mai napon.
Szomorúan és nagyon átfázva pakoltam a botjaimat
a szánkóra. Arra gondoltam, hogy legalább egy fecus
jöhette volna egész nap. De nem baj mivel társam
élete nagy csukáját megfogva boldog volt, és
ebben én is részesültem egy kicsikét.
Hat órára már az autóba pakoltuk a felszereléseket.
Fûtést beizzítva hazáig csemegéztünk
a nagy csuka megfogásán. Ez is egy szép nap volt.
Eredmények:
8,8 kg; 1,4 kg; 1,3 kg; 2,1 kg; 1,9 kg-os csuka
Képek
a nagy csukáról:
|