A körforgó villantók egészen sajátos fizikai elveknek megfelelõen mûködnek. Érdemes megjegyezni, hogy a villantó "jóságát" nem a kanál vagy a test színei határozzák meg elsõsorban. Természetesen ennek is lehet jelentõsége, hiszen a halak színlátása ismert, így az ügyes horgász ezt megfelelõen ki is használja. De a színeknek a hazai, általában enyhén opálos vizekben sokkal kisebb a jelentõségük, mint a pisztrángos patakok kristálytiszta vizein. Azt szoktam mondani, ha arról faggatnak, hogy ez vagy az a villantó hogy tetszik; nem az a fontos, hogy nekem megfeleljen, hanem hogy a halaknak. Természetesen a gyártók elsõsorban a vásárló szemét gyönyörködtetõ termékekkel igyekeznek a szó szoros értelmében színesíteni a kínálatot. A vásárló pedig nem lát a halak szemével. Sokkal nagyobb jelentõségük van bizonyos funkcionális elemeknek, amelyek a kanál mûködtetését befolyásolják. A jó körforgótól a következõket várjuk el: a vontatás megkezdésekor azonnal kezdjenek el forogni, ne kelljen rántással, esetleg rángatással mozgásra bírni a kanalat. Lehetõség szerint minimális vontatási sebesség mellett is forogjanak. De talán a legfontosabb "jósági" tényezõ, hogy lehetõség szerint a legkisebb mértékben csavarják meg a zsinórt. Vannak még követelmények, amelyeket a témában igazán jártas horgászok ismernek, ilyen például, hogy a villantó tengelye bírja a terhelést. Ezen azt értem, hogy dobáskor vagy a fárasztás alkalmával lehetõleg ne görbüljön el. Ennek egyébként sokkal nagyobb a jelentõsége, mint sokan gondolnák, mert a deformálódott tengely a zsinórcsavarodás egyik fõ okozója lehet. Meg szeretném jegyezni azt is, hogy az egyszer elgörbült tengelyt a legügyesebb horgász sem tudja tökéletesen kiegyenesíteni, így az a villantó többé már nem lesz "igazi". Szeretném mindjárt leszögezni, hogy ennek inkább a kisméretû kanalaknál van jelentõsége, hiszen ezek érzékenyebbek. (Külföldön egyébként nem bíbelõdnek a tengely kiegyenesítésével, hanem egyszerûen eldobják a sérült villantót.)
Mielõtt egyes típusok bemutatásával rávilágítanék az elõbb említett apróságokra, szeretném leszögezni, hogy nem borulok le a "nagy" nevek elõtt. Igaz, hogy horgászataim során a Meppseket részesítem elõnyben, de azt sem rejtem véka alá, hogy meg egy ilyen nagy múltú gyárnak is vannak kevésbé sikeres termékei. Természetesen a piac értékítélete alapján döntenek majd egy-egy típus továhbi gyártásáról, vagy annak leállításáról. Szeretném azt is megjegyezni, hogy életem egyik legszebb csukáját egy csehszlovák gyártmányú jellegtelen, és funkcióját illetõen sem sokat érõ villantóval fogtam. Miért azzal?
Nem volt nálam a villantós dobozom, amiben a jól bevált kanalakat tartom. Szóval a villantó nekem nem, a halnak viszont tetszett. Visszatérve a zsinórcsavarodás problémájára, szeretnék rávilágítani arra is, hogy ezzel miért kell foglalkozni. Az egyik gazdasági ok. A zsinórt erõsen csavaró villantó sokkal jobban igénybe veszi a damilt, mint egy kevésbé tekerõ másik. Ez pedig a zsinór élettartamát jelentõsen befolyásolja. Azt gondolom, nem mindegy, hogy emiatt megno a zsinórcsere miatti költség. Ha arra gondolunk, hogy ma már olyan zsinórok is vannak, amelyek ára megközelíti a kétezer forintot (monofilról beszélek), akkor lehet igazán jelentosége ennek a kérdésnek.
A másik ok horgászat-technikai jellegû. A hagyományos villantóknál (a legjobbaknál is) elkerülhetetlen a tekeredés. Sõt a villantó akkor mûködik igazán tökéletesen, ha van lehetõsége a zsinórt csavarni. A zsinór azonban csak egy határig hagyja magát, aztán ellenáll. Mindebbõl a horgász csupán annyit érzékel, hogy a villantót ugyanolyan vontatási ellenállás eléréséhez gyorsabban kell húzni. Ez "csak" az eredményességet befolyásolja. De ha az erõsen megcsavart zsinór rakoncátlankodni kezd, akkor megkezdõdik a bosszankodás, és csökken a horgászatra fordított "hasznos" idõ. Ha idõben észleljük a bajt, akkor a zsinór kipörgetésével csökkenthetjük a gondokat, de egyáltalán nem mindegy, hogy a villantó hibájából ezt hányszor vagyunk kénytelenek végrehajtani. Ha a kanál jól kiegyensúlyozott, akkor a zsinór pörgetése az eltõrhetõ határon belül marad.
Az elsõ képen az egyik legkiválóbb csukázó kanalat láthatjuk.

A zsinórcsavarást megakadályozandó, a gyárak a drillínget gyakran "mûléggyel" borítják. Ez a megoldás nemcsak arra jó, hogy csökkentse a villantó tengelyének elfordulását, hanem arra is, hogy elrejtse a hármashorgot.
Az ABU cég Spinnaren Reflex villantói tipikus példái ennek a megoldásnak.

A színkombinációk miatt ezek a kanalak elsõsorban csukára és balinra eredményesek. Mivel maximalista vagyok e kérdésben, ezért kritikai észrevételem is van. Nem igazán szerencsés a kanál kilincse fölé elhelyezett piros mûanyag gyöngy, mert ez növeli a súrlódást, és ezzel fokozza a zsinórcsavarási hajlamot.
A svédeknél maradva az ABU Mörrums villantók is érdekes megoldásúak. Az execntrikus ólomfej, ami cserélhetõ, kizárja, hogy a villantó a saját tengelye körül elforduljon. Ezt a megoldást más gyárak is alkalmazzák, a gond csak az, hogy a fej kissé megváltoztatja a vízáramlási viszonyokat, ami pedig a kanál mozgását is befolyásolhatja. Ügyes megoldás a hosszú horogtartó fül, ami nyitható, és lehetõvé teszi a horog cseréjét. Az ólomfejbe öntött hosszú huzal bizonyos körülmények között az acél elõkét is helyettesíti. (Nagyobb csukákhoz ez a hossz nem elegendõ.)

Végezetül egy nagyon frappáns megoldású amerikai villtantót láthatunk. Kissé önkényesen én "V"-tengelyû, vagy kettõs tengelyû villantónak neveztem el. Hallatlanul egyszerûés mégis csaknem tökéletes. Adva van a "V" alakban meggörbített acéltengely, közepén a horogbekötõ füllel. A tengely egyik végébe forgókapocs, arra pedig a kanál került, a tengely másik végébe, a nyitható fülbe pedig egy egyszerû octopus. Ez az egyetlen körforgó villantó, amelyik egyáltalán nem csavarja a zsinórt. Az ok egyszerû: a kanál a saját tengelye körül úgy forog, ahogy akar, az octopus ólomfeje nem engedi, hogy a rendszer a bekötõfül körül elforduljon. Érdekességként jegyzem meg, hogy a képen látható, viszonylag nagy villantónak a sügérek képtelenek ellenállni, de fogtam fogast is vele. Ennek a típusnak természetesen vannak nagyobb "testvérei" is (még olyanok is, amelyeket két kanállal szerelnek) és amelyek a csukák, harcsák számára ellenállhatatlanok.