Teste oldalról lapított, a testmagasság és test hosszúság aránya vízterületenként változó.
Faroknyele feltûnõen elvékonyodik. Szája csúcsba nyíló, felsõ állkapcsának vége nagyjából a szem középvonalának magasságáig ér. Két hátúszója jól elkülönül egymástól. Az elsõ hátúszóban XII-XVII kemény, a második hátúszójában I-III kemény és 12-16 osztott sugár található. Farokúszója bemetszett. A hasúszók közvetlenül a mellúszók alatt helyezkednek el. A hasúszók elsõ sugara jellegzetes tüskét alkot. A farok alatti úszóban II tüskeszerû kemény és 7-10 osztott sugár található. Az oldalvonal ívelt, a hát vonalát követi. Az oldalvonal pikkelyeinek száma 57-77 között változik. Az oldalvonal fölött 7-10, alatta 12-8 pikkelysor található. Pikkelyek vannak a kopoltyúfedélen is.
Háta sötétzöld, oldala fénylõ, sárgászöld alapszínû, a has sárgásfehér. Testét 5-9 sötét feketés zöld keresztcsík díszíti. Ezek lehetnek az élõhelytõl függõen élénkebb színûek vagy kevésbé észrevehetõk. Az elsõ hátúszó halvány szürkés alapszínû, hátsó részén találhatjuk a nagy kékesfekete foltot, amely alapján a sügér rokonaitól azonnal megkülönböztethetõ. A farokúszó zöldessárga, esetenként vörhenyes. A mellúszók áttetszõek, a hasúszók és a farok alatti úszó élénk vörös színû. lassúbb folyóvizeket és az állóvizeket kedveli. Megtalálható a hegyvidéki vizekben, - tavakban és a patakok lassúbb folyású szakaszain - egészen 1000 m-es tengerszint feletti magasságig.
Alkalmazkodik a víz magasabb sótartalmához, így félsós vizû tengeröblökben is megél. A víz tisztaságára nagyon érzékeny. Iszapos és kavicsos aljzaton egyaránt találkozhatunk vele, ha ott a növényzet megfelelõ búvóhelyet biztosít számára. A fiatalok kisebb csapatokat alkotnak, a nagyobb példányok magányosak.
Ivarérettségét 3-4 éves korban éri el, de a tejesek gyakran már 2 éves korban. Ívóhelyül csendes, védett partszakaszt választ 8-12 °C vízhõmérsékleten. Abszolút termékenysége a testnagyságtól függõen néhány ezertõl 200 ezer ikráig változik. Az 1-2 mm-es átmérõjû ikraszemek egy kocsonyás anyagú szalagban helyezkednek el. A kora reggeli órákban kezdõdõ ívás során ezt a szalagot vízinövényekre, víz alatti tárgyakra vagy kemény aljzatra ragasztja. A kifejlett sügér-tápláléka igen vegyes összetételû. Lényegében minden hozzáférhetõ állati szervezetet elfogyaszt, a planktontól egészen a halivadékig. A parti zónában táplálékában a növények élõbevonatát alkotó szervezetek, nyílt vízben pedig az apró halak dominálnak. Ikra- és halivadék-fogyasztásával helyenként nagy kárt tud okozni.
Növekedése vízterületenként erõsen változó. Megfigyelték, hogy egy-egy vízterületen belül is kialakul egy lassú és egy gyorsabb növekedésû sügérpopuláció. Az elõbbi a parti zóna sûrû növényzete között, az utóbbi a nyílt vízben él.