
A harcsa nemcsak az eleven, mozgó vagy élettelen csalihalra
kap, hanem rávág a jól vezetett mûcsalira,
feltéve, hogy megfelelõ helyen és idõpontban
kínáljuk fel neki. Vannak idõszakok, amikor a harcsa
nappal is mozgásban van, sõt néha a déli
órákban figyelhetjük meg hömpölygését.
Bebizonyosodott, hogy a mozgásban levõ harcsa a nappali
órákban rávág a villantóra, sõt
néha még a rejtekhelyén pihenõ is támadásra
ingerelhetõ.
A mûcsalinak nincs sem szaga, sem íze. Nyilvánvaló,
hogy a jól vezetett mûcsali az általa keltett rezgésekkel
vonja magára a harcsa figyelmét és ingerli támadásra.
Ezt az is megerõsíti, hogy pergetéssel a legjobb
eredményeket a nagyobb, ide-oda billegõ mozgást
végzõ, valamint a "körforgó" villantókkal
érik el, tehát azokkal, amelyek erõs rezgést
idéznek elõ a vízben.
A pergetõkészség összeállításakor
nemcsak a terepviszonyokra kell figyelemmel lenni, hanem arra is, hogy
nem mindenütt elegendõ a 30 m körüli dobótávolság.
Gyakran még az 50 m is kevés. Peremfutó orsóval
messzire dobni csak vékony zsinórral lehet. Pergetéskor
a sok dobás, a nagyobb halak fárasztása közben
a sodratok képzõdése az elforgatható dobú
peremfutó orsón annyira megviseli a vékony zsineget,
hogy gyakori a zsinegszakadás, mielõtt szákolhatnánk.
Ezért a harcsára való pergetéshez a 2,55-2,70
m hosszú, 50-100 g dobótömeggel terhelhetõ
bot ajánlható, legalább 0,35-ös, de inkább
0,40-es zsinórral és nagy terhelést bíró
peremfutó orsóval. Gyengébb felszereléssel,
pl. egy 2,40 m-es bottal és 0,30-0,35-ös zsinórral
csak teljesen nyílt terepen ajánlatos harcsára
pergetni, decsak akkor, ha a zsinór végére kb.
4 m hosszú, egy számmal vastagabb zsinórt kötünk,
s a zsineget a horgászat folyamán többször -
de legalább minden nagyobb halfárasztása után
szakítópróbának vetjük alá.
Minél vékonyabb a zsinór, annál jobban ügyeljünk
a forgókapcsok épségre, jó pörgésére.
A villantók is lehetõleg legyenek excentrikusak. Ha kicsi
a mûcsali tömege, akasszunk az elõkére excentrikus
ólmot, amely mérsékli a zsinór sodródását.
Mûcsalira április közepétõl szeptember
végéig kap a harcsa, feltéve, hogy a víz
elég tiszta; zavaros vízben ne számítsunk
kapásra. Pergetéshez legjobbak a kora hajnali és
reggeli órák. De a ruganyok mögött keletkezõ
örvényben, az erõmûvek alatti kavargó
vizeken a harcsák néha a déli órákban
is feljönnek a víz színére: hömpölygésük,
rablásuk elárulja jelenlétüket. Ilyenkor egy
pillanatot se vesztegessünk, mert a víz színén
rabló harcsa biztosan rávág a villantóra.
Közvetlenül a víz színe alatt vezessük
a mûcsalit. Egyébként inkább a fenék
közelében vagy a víz alsó harmadában
számíthatunk kapásra a jó harcsás
helyeken, még olyankor is, amikor egyáltalán nem
látunk rablást.
A kapás többnyire nem erõs rávágásként,
hanem ránehezedés formájában jelentkezik.
Ilyenkor azonnal vágjunk be!
Méretkorlátozás |
50
cm |
Tilalmi
idõ (10 kg alatti példányok) |
május
2.-június 15. |
|