A pergetésnek a legyes horgászattal szemben az a nagy
elõnye, hogy a csalit tetszõleges távolságra
- akár 40-50 m-re - juttathatjuk a balinok közé,
feltéve, hogy a villantónak elég nagy a tömege.
Könnyû, 5-15 g-os mûcsalikkal még egészen
vékony, 0,20-as zsinórral sem mindig lehet a kellõ
távolságot elérni. Hosszú dobásokhoz
legalább 25-30 g-os vagy még ennél is nagyobb tömegû
villantókra van szükség.
A pergetõkészség összeállításakor
tehát a villantó tömegét és a dobás
távolságát egyaránt figyelembe kell venni.
Ez utóbbit növeli a hosszabb bot és a minél
vékonyabb zsinór. Az 5-10 g-os villantókhoz megfelel
a 9. táblázat 1. csoportjába tartozó, 2,60
m-nél rövidebb bot, 0,20-as zsinórral. A 15-30 g-os
mûcsalikhoz azonban a 2. csoportba tartozó botok közül
is a legalább 2,70 m hosszút válasszuk 0,25-ös
vagy 0,30-as zsinórral. A leghosszabb dobásokhoz, a 30
g-on felüli mûcsalikhoz még ennél is erõsebb
és hosszabb bot ajánlható. A zsinór vastagsága
azonban ilyenkor se haladja meg a 0,30-as méretet. Elõnyös,
ha a zsinór végére egy számmal vastagabb,
3-4 m hosszú elõtétzsinórt kötünk.
A balinozáshoz sajnálatosan nem váltak be azok
a nagyméretû és nagy tömegû (30-40 g-os)
ide-oda billegõ kanál és vese alakú villantók,
amelyek más ragadozókhoz, például csukázáshoz
és harcsázáshoz a legjobbak. Inkább a kis
méretû, 30-70 mm hosszú villantókra vág
rá a balin, amelyek minél inkább megközelítik
a küsz egyenletes mozgását. Ezek a kis tömegû
villantók többnyire csak külön ólomnehezékkel
hajíthatók nagy távolságra, anélkül
inkább csak partközeli pergetésre alkalmasak.
A külön ólomnehezéket legjobb a hal testébe
beépíteni, de használhatunk excentrikus nehezéket
is, akár halfej formájában, akár az elõkére
függesztve, 400-600 mm-re a mûcsalitól. Az utóbbi
megoldás, ha közeliek a dobások, nem okoz nehézséget.
Ha azonban nagy távolságra hajítunk, gyakran elõfordul,
hogy az ólomnehezék elõreszalad, s a hátracsapó
villantó elakad a zsinegen. Jobb, ha az ólomnehezék
a szerelék legvégén helyezkedik el.
A villantók színét illetõen óvakodjunk
az erõsen tükrözõ, fényes felülelûektõl.
Még borús idõben is jobban megfelelnek az opálos,
tompább fényû mûcsalik.
A nyári hónapokban a víz felsõbb rétegében,
télen a meder mély részein pergessünk, ott,
ahol az apróhal-rajok csoportosulnak.
Ólmos-legyes szerelék.
Kesztner Zoltán nevéhez fûzõdik ennek a sajátos
szereléknek az kialakítása, amely egyaránt
használható felszíni és mélyvízi
pergetéshez, s amelyre a balinon kívül rákaphat
a csuka, a süllõ és a harcsa is. Elsõsorban
mégis balinozó-felszerelés. A szerelék végére
kötött hármas horoggal szerelt szivarólom teszi
lehetõvé a "visszacsapódás" nélküli
távdobásokat. Az elõkére kötött
egy-két mûlégy révén pedig egy idõben
többféle csalival csábíthatjuk kapásra
a balint.
Ez a felszerelés az utóbbi évtizedekben kiállta
a gyakorlat próbáját, és ma a balinozás
legáltalánosabban használt, legeredményesebb
módszere. Bebizonyosodott, hogy a balin a szivarólomra
inkább rákap, mint bármilyen más villantóra,
de elkapja a mûlegyet is, akár a víz alatt vontatjuk,
akár a víz fölött táncoltatjuk.
Méretkorlátozás |
40
cm |
Tilalmi
idõ |
március
1. - április 30 |
|