A
balin, vagy "ragadozó õn" (tudományos
latin neve: Aspius aspius L., angol neve: churp, német neve:
Rapfen) a pontyfélék családjának azon egyetlen
tagja, amelyik kizárólagosan ragadozó életmódot
folytat. A többi rablóhalunktól eltérõen
azonban nem lesbõl, hanem nyíltan támad áldozatára.
Csaknem egész éven át eredményesen horgászható.
Általában a nap korahajnali és alkonyati óráiban
kap jól, de gyakran napközben is táplálkozik.
Folyóvizeken és állóvizeken egyaránt
elõfordul. Tavasztól az õsz második feléig
kifejezetten a víz legfelsõ rétegeiben tartózkodik,
csak a víz lehûltével vonul fenékközelbe.Testalkata
megnyúlt, oldalról kevéssé lapított.
Szája nagy,
csontos peremû, fölfelé nyíló, úgynevezett
végállású, belülrõl csupasz,
ragadozó fogazattal nem rendelkezik, csak a fajra jellemzõ
erõteljes garatfogakkal. Szemei a testarányához
képest kicsinyek, mégis a jól látó
és a különféle színösszetételeket
kifejezetten jól érzékelõ halak közé
tartozik. A mechanikai ingereket kiválóan felfogó
érzékszervei mellett, a szemnek fontos szerepe van a zsákmányszerzésben.
Jellegzetes nappali ragadozó. Pikkelyei aránylag kicsik,
teste kevéssé nyálkás. Feltûnõn
nagy,
erõteljes úszói, izmos teste, „sportos"
életmódjáról tanúskodnak. A balín
kiváló úszó és a mozgásban
szinte fáradhatatlan. Háta grafitszürke, kékes
árnyalattal, oldalainak felsõ része ólomszürke,
lejjebb, továbbá a hasi részen egyre világosodó
ezüstfehér. Hátúszója és farokúszója
sötétszürke, a többi vörösesbarna. Egyike
a legkecsesebb és legszebb formájú halainknak.
Ívása, növekedése, ívási idõszaka
a víz felmelegedésétõl függõen
(10-14 C) márciustól egészen májusig elhúzódhat.
Gyorsan növekvõ, jelentõs testtömeget elérõ
halfaj. A „méretes" nagyságot (40 cm) a 4-5-ik
évében éri el. Vizeinkben meghaladhatja az 1 méteres
hosszúságot is, tömege pedig a 10 kilogrammot. Az
eddig ismert legnagyobb hazai példányt (15 kg) egy apostagi
horgász zsákmányolta a 40-es évek közepén,
az Apostagi-sziget déli csúcsa alatt. Oroszországban,
elbeszélések szerint, hidegebb vizû folyóban
fogtak már 20 kg feletti példányokat is.
Táplálkozása, viselkedése, szokásai.
Egynyaras koráig foleg alsórendu rákokkal, vízi
rovarokkal és azok lárváival táplálkozik.
Miután meghaladja a 15 cm-es nagyságot, áttér
a ragadozó életmódra. Mohón kap a vízbe
hulló bogarak, lepkék után, de elkapja a vizet
verdesõ kisebb fecskét is. Kedvenc csemegéje a
békaporonty, ám legfõbb táplálékát
mégis inkább az apró felszíni halak fõként
a
küsz és a halivadékok képezik. Kitûnõ
úszó, rövid távon egyike a leggyorsabbaknak.
Kiszemelt áldozatát kitartóan üldözi,
de zsákmányát fogatlan szájával
csak üggyel-bajjal képes elkapni, és így sokszor
el is véti. Sikertelenségébe nem nyugszik bele,
újból és újból támad, szinte
„sorozza" a vizet. Sok balinozó megfigyelhetett egy
érdekes jelenséget: a támadó balin kemény
orrával hirtelen megütve földobja áldozatát,
hogy aztán a visszaesõ, kissé bódult halat
könnyûszerrel behörpölhesse, illetve a farkával
csapja meg, hogy így könnyebben kaphassa el. Elejtett áldozatát
egyetlen erõteljes csuppantással szívja-hörpöli
be nagyra tátható száján. Ezért van
az, hogyha „balinlegyünket" elkapja, azt általában
a fogaskerékszerûen mûködõ félelmetes
garatfogak közül kell kioperálnunk. Sajátosan
rafinált szokása még a balinnak, hogy gyakran csoportosan,
„vízi farkascsordaként", a küszrajokat
szabályosan bekerítve vadászik, a nagyobb hatékonyság
érdekében. A baalin táplálkozására
befolyással van a víz hõmérséklete:
nyáron a gyomoremésztése gyorsabb, tehát
gyakrabban eszik, a hidegebb évszakok beálltával
azonban ennek a fordítottja az igaz. Ha nagyon keveset is, de
késõ õsszel, sõt télen is táplálkozik.
Télen a vermelõ halak között tanyázik,
és közülük szedi áldozatait. Ebbõl
következik, hogy aki ismeri a vermelõ helyeket, a legzordabb
télben, akár a zajló jég alól is
zsákmányolhat balinokat.
Tartózkodási helyei.
Mint már említettem, folyóvizekben és állóvizekben
egyaránt elõfordul, életmódjából
kifolyólag azonban szívesebben áll be a vízáramlatokban.
Jellegzetes nyíltvízi hal. Általában a vízoszlop
felsõ rétegeiben tartózkodik, ahonnan legfeljebb
a kedvezõtlen idõjárásváltozások
hatására húzódik mélyebbre. Igazi
„látott hal", mert jelenléte talán valamennyi
halfajunk közül a legjobban észrevehetõ. Rablásai
harsogva árulkodnak nemcsak helyzetérõl, hanem
kapókedvérõl is. Kalandozásai közben
erõteljes, periszkópszerû hátúszójával
jellegzetes V-alakú barázdákat szánt a vízen,
akár a cápa. Rablása más ragadozóval
össze nem téveszthetõ: Terebélyes burványok,
sorozatos freccsenések, a menekülõ kishalak tömegének
kétségbeesett szétrebbenése, mind-mind árulkodnak
jelenlétérõl és étvágyáról.
Helyét a kishalak rajzásától, vonulásától
függõen változtatja. Ha éppen nincs éhénél,
békésen elvegyül a kishalrajok között.
Egyebekben igen óvatos, félénk, ugyanakkor rafinált,
tanulékony hal. Ezért van az, hogy agyonhorgászott
vizeken szinte lehetetlenség horogra keríteni.
Méretkorlátozás |
40
cm |
Tilalmi
idõ |
március 1.-április
30. |
|